A gerinc nyaki, mellkasi, lumbosacralis szakaszokat foglal magában, és 33-34 csigolyából áll, amelyek egymás felett helyezkednek el, és egyetlen láncba kapcsolódnak. A gerincoszlop terhelésének egyenletes elosztása érdekében a mindennapi fizikai tevékenység során és amikor a test függőleges helyzetben van, a gerinc fiziológiás (normál) görbületekkel rendelkezik. Két görbe domború előre a nyaki és ágyéki régiókban (lordosis), és két domború hátra a mellkasi és a keresztcsonti régiókban (kyphosis). A csigolyák között csigolyaközi lemezek - porcok találhatók, amelyek ütéselnyelő funkciót látnak el, és a nucleus pulposusból és az azt körülvevő rostos gyűrűből állnak.
A gerinc osteochondrosis egy krónikus betegség, amelyet a csigolyaközi porckorongok degeneratív-dystrophiás elváltozásainak kialakulása jellemez, a szomszédos csigolyák és a környező szövetek későbbi bevonásával a folyamatban.
Jelenleg az orvosok gyakrabban használják a tágabb „dorsopathia” kifejezést a hát- és nyaki fájdalomra, néha az „osteochondrosis” fogalmát helyettesítve ezzel. A dorsopathia magában foglalja a nyaki fájdalmat (cervicalgia), a nyakban és a fejben (cervicocranialgia), a nyakban és a vállban (cervicobrachialgia), a mellkasi fájdalmat (thoracalgia), az alsó hátfájást (lumbodynia), a lábszárba sugárzó derékfájást (lumboischialgia).
A gerinc osteochondrosisának okai
A mai napig nincs pontos adat a gerinc degeneratív elváltozásainak okairól. Számos elmélet létezik, amelyek különféle tényezőket vesznek figyelembe: involúció (involúció - fordított fejlődés, hátrafelé mozgás), mechanikai, immun-, hormonális, diszmetabolikus (metabolikus), érrendszeri, fertőző, funkcionális és örökletes. A legelterjedtebb az involúciós elmélet, amely szerint a porcok és csontok lokális (lokális) idő előtti öregedése korábbi mechanikai vagy gyulladásos károsodások következtében következik be. Ezen elmélet szerint a gerinc degeneratív elváltozásainak kialakulása genetikailag előre meghatározott, és a megfelelő klinikai megnyilvánulásokkal járó betegség előfordulása különböző endogén (belső) és exogén (külső) tényezők hatásának köszönhető.
Az osteochondrosis valószínűsége az életkor előrehaladtával növekszik, egyrészt túlsúly, mozgásszegény életmód és rossz fizikai erőnlét, másrészt nehéz fizikai munka és vibráció esetén.
A gerinc terhelése a testtömeg növekedésével arányosan növekszik, így a túlsúlyos emberek mérsékelt aktivitás mellett is túlterhelésben szenvednek; a helyzetet súlyosbítja a fizikai aktivitással szembeni rossz tolerancia miatti fizikai inaktivitásra való hajlam.
A pszicho-érzelmi stressz a mozgásszegény életmóddal párosulva az egyes izomcsoportok feszültségét, az izomtónus és a mozgásminták - testtartás, járás - megváltozását okozza. A gerincferdülés - a gerinc oldalirányú görbülete, kóros kyphosis és lordosis (a fiziológiás görbületek súlyosbodása) kialakulása szintén hozzájárul a csigolyaközi lemezek deformációjához.
A betegség osztályozása
Lokalizáció szerint:
- a nyaki gerinc osteochondrosisa;
- a mellkasi gerinc osteochondrosisa;
- az ágyéki és keresztcsonti gerinc osteochondrosisa.
A betegség szakaszától függően:
- exacerbáció (a klinikai megnyilvánulások maximális száma);
- remisszió (klinikai megnyilvánulások hiánya).
Attól függően, hogy mely formációk patológiásan érintettek, a gerinc érintett struktúráit megkülönböztetik:
- Reflex szindrómák - beidegzett izmok reflexfeszülése, vagy izomtónuszavarok (izomgörcsök), érrendszeri, vegetatív, disztrófiás - a fájdalomreceptorok irritációja esetén alakulnak ki.
- A kompressziós szindrómák gyakran a kiemelkedés hátterében alakulnak ki (kidudorodás, a csigolyaközi porckorong kiemelkedése a gerincoszlopon túl a rostos gyűrű integritásának veszélyeztetése nélkül) vagy az ideggyökér, a gerincvelő vagy az ér összenyomódása miatti porckorongsérv (radiculopathia, neuropathia, myelopathia, radiculoischaemiás szindróma) hátterében.
A folyamat fejlődési szakaszától függően a következők vannak:
- Az intradiszkális kóros folyamat szakasza (chondrosis). Ebben az időszakban a nucleus pulposus intradiszkális mozgása következik be. A nucleus pulposus a rostos gyűrű repedésein keresztül behatol külső rostjaiba. Ennek eredményeként az idegvégződések irritálódnak, és fájdalom alakul ki.
- Az érintett porckorong instabilitása vagy rögzítési képességének elvesztése, amikor a felső csigolya elmozdul az alatta lévő csigolyához képest. Ebben az időszakban instabilitási szindróma, reflex, sőt kompressziós szindróma is kialakulhat.
- A porckorongsérv kialakulásának szakasza a rostos gyűrű integritásának megsértése miatt, amely összenyomhatja a szomszédos neurovaszkuláris képződményeket, beleértve a gerincvelői ideggyökeret is.
- A csigolyaközi porckorongok fibrózisának stádiuma és a csigolyatestek marginális osteochondralis növedékeinek kialakulása, ami a csigolyák mozdulatlanságát és a hibás lemezeken lévő támaszterületük kompenzációs növekedését eredményezi. Egyes esetekben ezek a csontkinövések, mint a porckorongsérv, összenyomhatják a szomszédos neurovaszkuláris képződményeket.
Az osteochondrosis tünetei
Az osteochondrosis tünetei a gerinc károsodásának területétől és az abban bekövetkező változások mértékétől függenek, a belső szervek működése károsodhat.
A nyaki gerinc osteochondrosisát a nyaki fájdalom jellemzi, amely mozgás közben felerősödik, a karba sugárzik és az ujjak zsibbadásával jár.
Lehetséges fejfájás a nyakszirti régióban, szédülés, fülzúgás, a szem sötétedése vagy a szem előtti foltok villogása.
A mellkasi gerinc érintettsége esetén a betegek hosszú ideig tartó, fájdalmas, szúró, szúró, éles fájdalmat érezhetnek a szív területén, az interscapularis régióban.
Előfordulhatnak vagy felerősödhetnek mély légzéskor, hajlításkor, testforduláskor, karemeléskor, tüsszögéskor, köhögéskor. A bőr zsibbadása lehet a mellkasban, a hasban és a hátban.
A lumbosacralis régió osteochondrosisával a betegek mozgási merevséget észlelnek, fájdalmat a hát alsó részén, amely az egyik vagy mindkét lábra sugározhat, felerősödik hajlításkor, elfordítva, sétálva, nehéz tárgyakat emelve.
Lehetséges vegetatív rendellenességek: a lábak hidegsége a test többi részének kellemes hőmérsékletén, a lábak bőrének sápadtsága. A lábak és a fenék bőrén zsibbadás, paresztézia (szúró érzés) van.
A betegség diagnózisa
Az instrumentális diagnosztika magában foglalja a gerinc radiográfiáját a traumás sérülések, a veleszületett szerkezeti anomáliák kizárására és a csontnövekedés azonosítására. A vizsgálatot funkcionális tesztekkel is végezzük – a nyaki és ágyéki régiókban a hajlítás és nyújtás során képeket készítünk, hogy kizárjuk a csigolyák egymáshoz viszonyított kóros elmozdulását.